B. és A. Sztrugackij A kárhozott város

Huhhhh. Végre kiolvastam. Esküszöm, nehezebb volt, mint megbirkózni egy grizzlivel. Telefilozofált politikai-társadalmi szociolófing. Bocsánat, de nagyon nem jött be. A testvérpár Stalker-jét és Köjök-ét imádom. De ezt nem. Az alapötlet nem volt rossz, de nem volt faszán kidolgozva. Kár érte. Az említett másik művekből valami nyugalmas szilárdság árad, ez ahhoz képest zűrzavaros. Lehet, hogy a karakterek miatt érzem, de a sztori is kissé nyakatekert lett. Főleg a végén, csak vonszolognak... elmélkednek, hát alig bírtam olvasni. Majdnem legyűrt. amúgy itt

MURAKAMI HARUKI A kurblimadár krónikája

Szép, lassan kibontakozó történet, ami tejesen magával ragad. Mintha egy selyemcukor olvadna el lassan a szádban. Pengeélen táncol a valóság és a fantázia között. Olyan természetesen ír le mindent, hogy valódinak érzed a lehetetlent is. Egy tiszta, precíz japán világ szippant magába, körülölel, mint egy lágyan hullámzó vízfolyam. Elolvasom később még. De előtte kitakarítok.

moly

JEAN-CHRISROPHE GRANGÉ Bíbor folyók

Nagyon frankó. Rohadt pörgős. Teljesen beszippantott a sztori, élvezet volt olvasni. Örültem, hogy nem tudtam mi lesz a vége. Persze rá lehet jönni nagyjából a lényegre, de van benne meglepetés bőven. Meg hullák. Meg vér. Lehet, hogy Grangé vámpír. Amúgy sok elem visszatér a könyveiben. moly