Nem tudok írni. Olvasok. Nagyon gyorsan és sokat. Átrágom magam mindenen, mint a sáskáim a rózsalevélen. Aztán kicsit kérődzöm rajta, majd marhára elfelejtem. Vagy csak a címet, vagy az írót is, vagy a tartalmat... nem baj, újra tudom olvasni kis idő múlva. Kész főnyeremény vagyok az íróknak. Valahol el lett kúrva a memóriám szerintem. De most ennek vége. Lejegyzem, mit olvastam, meg, hogy milyen volt.
2015. április 26., vasárnap
MURAKAMI HARUKI 1Q84
Egy reggel felébredsz, és érzed, hogy megváltozott a világ. Más lett valamitől, de még csak apró jelek vannak. Aztán lassan minden átalakul, mintha örvénybe kerülnél. Sűrűsödik, erősebb lesz, tele érzelmekkel.
Fantasztikusan megkomponált mű, szép lassan halad a cselekmény kibontás a végkifejlet felé, ahol a szálak összefonódnak. Végig érezni, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje.
Szép benne a szerelmi történet.
2015. április 10., péntek
Murakami Haruki Világvége és a keményre főtt csodaország
Nagyon szuper. Egy nem éppen hétköznapi világba téved a főhős, de mindent sztoikus nyugalommal visel. Irigylésre méltó.
Párhuzamosan futó két világ, de valójában egy. Olyan érzés, mint amikor valami nagy törés van az ember életében és belül megőrzi az utolsó régi boldog pillanatot. Ketté válik, mintha egy párhuzamos univerzumban élne tovább. A régi pedig halad a maga útján, belül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)