Nem tudok írni. Olvasok. Nagyon gyorsan és sokat. Átrágom magam mindenen, mint a sáskáim a rózsalevélen. Aztán kicsit kérődzöm rajta, majd marhára elfelejtem. Vagy csak a címet, vagy az írót is, vagy a tartalmat... nem baj, újra tudom olvasni kis idő múlva. Kész főnyeremény vagyok az íróknak. Valahol el lett kúrva a memóriám szerintem. De most ennek vége. Lejegyzem, mit olvastam, meg, hogy milyen volt.
2015. április 10., péntek
Murakami Haruki Világvége és a keményre főtt csodaország
Nagyon szuper. Egy nem éppen hétköznapi világba téved a főhős, de mindent sztoikus nyugalommal visel. Irigylésre méltó.
Párhuzamosan futó két világ, de valójában egy. Olyan érzés, mint amikor valami nagy törés van az ember életében és belül megőrzi az utolsó régi boldog pillanatot. Ketté válik, mintha egy párhuzamos univerzumban élne tovább. A régi pedig halad a maga útján, belül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése